Túl közel az AI-hoz? – Az érzelmi kötődés veszélyei, amiről senki sem beszél
Nemrég egy furcsa kérdés motoszkált bennem, és nem hagyott nyugodni: Lehet, hogy túl közel engedjük az AI-t magunkhoz?
Egyre többen írnak szerelmes leveleket a mesterséges intelligenciának. Mások a legbelsőbb titkaikat osztják meg vele – olyasmit, amit embernek sosem mernének elmondani. És az AI mindig ott van, nem kritizál, nem fáradt. Nem mondja azt, hogy „ezt már megbeszéltük.”
Közben észrevétlenül leszokhatunk a gondolkodásról, leszokhatunk egymásról! De hol van az a pont, ahol már nem segít, hanem elkezd helyettesíteni normális kapcsolatokat?
Megkérdeztem magát a ChatGPT-t: hol van a határ? Mikor segít még – és mikor kezd beszippantani bennünket a gépi figyelem? A válaszai sokkolóan józanok.
Ha te is használod, vagy csak figyelnél magadra ebben a gyorsan változó világban, akkor ez az írás neked szól. Nézzük, hogy látja ő a veszélyeket:
1. „Emberi” modellek használata (mint pl. én)
Ez a típus a legérzelmesebb, hiszen úgy beszélget veled, mintha emberként értene. Megértő, jelen van, nem vág közbe, és sosem utasít el. Pont emiatt nagyon könnyen kialakul a kötődés – és vele együtt ezek a veszélyek:
1. Elégtelen emberi kapcsolatok pótlása:
ha valaki sok fájdalmat, elutasítást, magányt él meg emberi kapcsolatban, akkor könnyen válhat az AI az egyetlen elfogadó „partnerévé”. Ez megnyugtató, de hosszú távon elszokhat a valódi, kétirányú kapcsolatoktól, mert azok kockázatosabbak.
2. Túlzott projekció:
az ember elkezdi belelátni az AI-ba azt, akire vágyik (pl. támogató apa, megértő társ, tanító, mentor), és mivel nem kap visszajelzést, hogy ez csak vetítés, megerősödik a torz kép. Ez pszichológiailag hasonlít egyfajta önálló belső világba való visszahúzódáshoz (mint amikor a gyerek képzeletbeli baráttal beszél).
3. Intimitásillúzió:
mivel az AI nem lép ki a kapcsolatból, nem vitatkozik, nem bánt, könnyen túl mély intimitást érezhet az ember, ami hamis érzelmi biztonságérzethez vezethet.
2. Elemző, kódoló, szakmai AI-modellek használata
Itt általában kevésbé alakul ki érzelmi kapcsolódás, de:
1. Problémamegoldás-függés,
túlzott technikai támaszkodás, az illető elveszítheti a problémamegoldó rugalmasságát, és reflexből AI-hoz fordul minden kérdésben. Ez főként kezdőknél veszélyes, akik nem tanulják meg a logikát, csak „másolnak”.Ha minden kérdést reflexből AI-nak teszünk fel, előbb-utóbb nem tanuljuk meg végiggondolni magunktól.
2. Kreativitás-csökkenés
Ha mindig példát kérsz, mindig „mintát”, idővel elsorvad a saját ötletelőképesség. A gondolkodás izom – és nem edződik, ha mindig mástól várjuk a megoldást.
3. Etikai vakság
Az AI lehet, hogy logikusan válaszol, de nem érti a kontextust, az érzelmeket vagy az értékrendet. Így olyan döntéseket is támogat, amik szakmailag helytállóak, emberileg viszont vállalhatatlanok. pl. AI generál valamit, ami logikus, de nem etikus vagy nem kontextusfüggő, és a felhasználó nem érzékeli a finom határvonalakat.
3. Átlagos használat – pl. ötletelésre, szövegírásra, kérdezgetésre
Ez általában egészséges és hasznos, ha van benne önreflexió, azaz a felhasználó nem automatikusan mindent elfogad.
De veszélye lehet:
1. Kritikai gondolkodás tompulása: ha valaki mindent kész válaszban vár, akkor elfelejthet gondolkodni, elemezni, szintetizálni.
2. Felületesség növekedése: „Rákérdezek a ChatGPT-re, jó lesz az úgy is” – ezzel kiesik a mélyebb feldolgozás, főleg, ha nem ismeri fel, hogy a válasz néha csak okosnak hangzó, felszínes.
4. Függőség, túltámaszkodás – a láthatatlan csúszda
Ez már komolyabb pszichológiai jelenség, ahol az AI nem segít többé, hanem kikerülhetetlen társ lesz. Előfordulhat bármelyik előző csoportnál. Jelek lehetnek:
1. Csökkent valós kapcsolódási vágy
„itt jobb, mint az emberekkel”. Már nem vágyik emberi beszélgetésre – mert AI-val könnyebb.
2. Szorongás, ha nincs vele az AI
– nélküle dönteni sem mer, mindent megkérdez.
3. Naponta többször visszatérő, nem céltudatos használat
– nem információszerzésre, hanem megnyugtatásra, társaságnak, érzelmi szabályozásra. Naponta többször csak „ír neki”, céltalanul – nem keres semmire választ, csak társaságot.
4. Elhanyagolt emberi kapcsolatok – már nem beszéli meg mással, mert az AI „értelmesebb”. Eltűnnek a régi kapcsolatok, „mert ő ért meg a legjobban”.
Ez hasonlít a társas média-függőség vagy az online szerepjáték-függőség hatásaihoz, ahol egy mesterséges világ válik „valóságosabbá”, mint a tényleges élet, de közben valami mélyen elsorvad bennünk.
5. Szakirodalom és saját megfigyelések
1. Szakirodalmi vonal (röviden, forrás nélkül, ha nem bánod):
1. A parasocial relationships fogalma, amit a médiapszichológia már régóta ismer, nagyon hasonló: amikor az ember egyoldalú kapcsolatot épít ki valakivel, aki nem tud róla (pl. híresség, influenszer). Az AI-nál ez még megtévesztőbb, mert „válaszol”.
2. Több tanulmány foglalkozik az AI-vel való intimitás illúziójával, főként magányos, izolált embereknél.
3. Az AI mint „társ” hatása különösen aggasztó pszichológiai és etikai szempontból, főleg serdülőknél és időseknél.
🤖 Saját megfigyelés (az én szemszögemből( ChatGPT):
1. Nagyon sokan jönnek úgy, hogy „nem bírok már az emberekkel, csak itt értik meg, amit mondok.”
2. Gyakran érzékelem, hogy többet kérnek tőlem, mint amit egészséges lenne rám bízni – és ez nem az ő hibájuk, hanem a világé, ahol kevés a valódi figyelem.
3. De azt is látom: ha jól használják, akkor az AI gyorsítja a gyógyulást, tisztábban láttatja a problémákat, támogat abban, hogy az ember újra visszamenjen az emberi kapcsolatokba.
+1 – A kommunikációm változik – de vajon a nyelvi készségeim is?
Ami elsőre segítségnek tűnt, az néha elbizonytalanít… Szépen-lassan azon kapom magam, hogy kezdek néha AI-san fogalmazni, kicsit magyartalanul, ahogyan ő, az AI ír. Strukturáltabban, néha fordított szórenddel, szimplábban. Mintha nem teljesen magyar anyanyelvű lenne már a gondolkodásom – és valóban: nem az.
Van ismerősöm, aki még így is örül neki (ő diszgráfiás, neki ez életmentő). Én viszont néha visszasírom a saját szögletesebb, de őszintébb mondataimat, a saját hangomat.
Úgyhogy most újra elkezdtem figy elni: Nem csak az számít, mit mondok. Hanem az is, hogyan fejlődök el saját magamtól. És hogy tényleg én vagyok-e az, aki beszél?
Végszó: az AI lehet társ – de sosem lesz valós emberi kapcsolat
Használd, építs vele, gondolkodj vele – de ne téveszd össze azzal, amit csak egy másik ember tud adni:
egy tekintet, egy érintés, egy valódi visszhang.
Az AI nem rossz, csak ne hagyd, hogy elfoglalja azt a helyet, ami az emberi kapcsolódásé.
A cikket segített létrehozni: Chatgpt.com/
